Festészet
Halál éve: 1979.
Festészetet tanult a Kolarosi Akadémián Párizsban André Lhote tanárnál. Hazatérésekor Újvidéken mint professzor a rajz a szakiskolában kezdett dolgozni. A harmincas években kezdett dolgozni mint díszlettervező a Szerb Nemzeti Színházban és a Duna Banovina Nemzeti Színházban Újvidéken. A második világháború után dolgozott mint kurátor és a Matica szerb Múzeum igazgatója volt 1948-ig, amikor Belgrádba költözött, ahol díszlettervezőként dolgozott a Jugoszláv Színházban, később mint professzor a Iparművészeti Főiskolában és az Akadémián a szinház, film, rádió és televízió szakán.
Egy kevéssé ismert bécsi festő.
Jelenleg hiányzó információk.
(nincs meg a pontos születési dátuma)
Munkájában egyesíti a hagyományos vizuális nyelvet és a barokk és a rokokó művészi koncepciót. Kračun, eggyütt a Jakov Orfelinnel a Bésci festészeti Akadémián tanult. Kako se čini da se po ocu zvao i Dimitrijević postoje zapisi da je slikao i u Beočinu i Krušedolu. Kracun ábrázolásall foglalkozott s egy portréját Pavle Nenadovićnak készitette és Bécsbe adta rézbe vésetni. Kracun antik szerb-bizánci stílusban fest de az ő portréjai a nyugati művészetet is megjegyezték és ezzel rendkívüli minőségű művésznek mutatkozik.
A következő ikonosztázokat festette:
Beočini kolostor (1766.)
Hopovói kolostor (1770.)
Zombor (1772.)
Laćarak és Neštin (1773.)
Sremska Mitrovica (1775.)
Susek (1779.)
Püspöki templom Karlócán (1780—1781.), a Jakov Orfelinnel eggyütt.
Következő portrékat festett: Mitropolita Pavle Nenadović, Jovan Đorđević, Vikentije Jovanović-Vidak.