Munkájában egyesíti a hagyományos vizuális nyelvet és a barokk és a rokokó művészi koncepciót. Kračun, eggyütt a Jakov Orfelinnel a Bésci festészeti Akadémián tanult.  Kako se čini da se po ocu zvao i Dimitrijević postoje zapisi da je slikao i u Beočinu i Krušedolu. Kracun ábrázolásall  foglalkozott s egy portréját Pavle Nenadovićnak készitette és Bécsbe adta rézbe vésetni. ​Kracun antik szerb-bizánci stílusban fest de az ő portréjai a nyugati művészetet is megjegyezték és ezzel rendkívüli minőségű művésznek mutatkozik.

A következő ikonosztázokat festette:

    Beočini kolostor (1766.)
    Hopovói kolostor (1770.)
    Zombor (1772.)
    Laćarak és Neštin (1773.)
    Sremska Mitrovica (1775.)
    Susek (1779.)
    Püspöki templom Karlócán (1780—1781.), a Jakov Orfelinnel eggyütt.

Következő portrékat festett: Mitropolita Pavle Nenadović, Jovan Đorđević, Vikentije Jovanović-Vidak.

Vasilijevic  előbb Péterváradon lakott - bácska püspökség központjában, majd az Arsenius IV Jovanovic pátriárka meghívására Karlovcára költözik - püspöki székhelyébe, ahol festészeti iskolát alapított. Itt tanul az első szerb barokk festő generációja, mely majd a megszerzett tudást átadja másoknak. A Vasilijevic művészeti gyakorlata, az  "Ikonfestő Művészetek tanítása" hivatalos művészetnek lett nyilvánítva Karlovac nagyvárosi központjában.