Ortodox vallás

Az ortodox kereszténység, másnéven pravoszláv egyház, mind történelmileg, mind híveinek létszámát tekintve a kereszténység egyik fő irányzata (a keleti keresztény egyházakon belül), amely elsősorban az egykori Keletrómai Birodalom területén, illetve attól keletre számít meghatározónak. Az ortodox keresztények önmeghatározása szerint az ortodoxia az egyetemes kereszténység egyetlen legitim örököse, amely egyedüliként őrizte meg Jézus és a 12 apostol tanításait változtatás nélkül, úgy ahogy ezt a hét egyetemes zsinat meghatározta. Az ortodox keresztények nem ismerik el azokat adogmákat, amelyeket az első hét egyetemes zsinat után fogalmaztak meg nyugaton (ilyen a Szentléleknek az Atyán kívül a Fiútól származtatása, Mária szeplőtelen fogantatása). A keleti egyházak nem ismerik el a pápát a legfőbb méltóságnak, helyette sokáig a konstantinápolyi pátriárka volt a nem hivatalos vezető. Nincs központosított egyházszervezetük, jelenleg négy patriarchátus és számos önálló nemzeti egyház alkotja az ortodoxiát. A Nyugatrómai Birodalom bukása után a keleti és nyugati egyház közti különbségek mind jobban kiéleződtek. E különbségek jelen voltak a vallásos élet csaknem minden területén: a filozófiai alapvetésben, adogmatikában, a liturgiában, a hitéletben, a misztikában, a művészetben – és nem utolsósorban az egyházszervezeti és politikai kérdésekben. A keleti és nyugati térség hitélete a kezdetektől különbözött, a birodalom kettészakadása azonban politikailag is izolálta a két térséget. Az ortodoxok leginkább abban különböznek a katolicizmustól, hogy a 4. század utáni zsinati értelmezéseket és teológiai újításokat nem fogadják el. Az ellentétek végül az 1054-es nagy egyházszakadásban konkludáltak, amikor is a keresztény világ két fele kölcsönösen kiközösítette a másikat. A szakadást csak mélyítette az 1204-es IV. vagy latin keresztes háború, amelynek során a keresztes lovagok az eredeti cél, Jeruzsálem felszabadítása helyett Konstantinápoly ellen vonultak, lerombolták és kirabolták a várost, és létrehozták a Latin Császárságot.

Ortodox vallás

Az ortodox kereszténység, másnéven pravoszláv egyház, mind történelmileg, mind híveinek létszámát tekintve a kereszténység egyik fő irányzata (a keleti keresztény egyházakon belül), amely elsősorban az egykori Keletrómai Birodalom területén, illetve attól keletre számít meghatározónak. Az ortodox keresztények önmeghatározása szerint az ortodoxia az egyetemes kereszténység egyetlen legitim örököse, amely egyedüliként őrizte meg Jézus és a 12 apostol tanításait változtatás nélkül, úgy ahogy ezt a hét egyetemes zsinat meghatározta. Az ortodox keresztények nem ismerik el azokat adogmákat, amelyeket az első hét egyetemes zsinat után fogalmaztak meg nyugaton (ilyen a Szentléleknek az Atyán kívül a Fiútól származtatása, Mária szeplőtelen fogantatása). A keleti egyházak nem ismerik el a pápát a legfőbb méltóságnak, helyette sokáig a konstantinápolyi pátriárka volt a nem hivatalos vezető. Nincs központosított egyházszervezetük, jelenleg négy patriarchátus és számos önálló nemzeti egyház alkotja az ortodoxiát. A Nyugatrómai Birodalom bukása után a keleti és nyugati egyház közti különbségek mind jobban kiéleződtek. E különbségek jelen voltak a vallásos élet csaknem minden területén: a filozófiai alapvetésben, adogmatikában, a liturgiában, a hitéletben, a misztikában, a művészetben – és nem utolsósorban az egyházszervezeti és politikai kérdésekben. A keleti és nyugati térség hitélete a kezdetektől különbözött, a birodalom kettészakadása azonban politikailag is izolálta a két térséget. Az ortodoxok leginkább abban különböznek a katolicizmustól, hogy a 4. század utáni zsinati értelmezéseket és teológiai újításokat nem fogadják el. Az ellentétek végül az 1054-es nagy egyházszakadásban konkludáltak, amikor is a keresztény világ két fele kölcsönösen kiközösítette a másikat. A szakadást csak mélyítette az 1204-es IV. vagy latin keresztes háború, amelynek során a keresztes lovagok az eredeti cél, Jeruzsálem felszabadítása helyett Konstantinápoly ellen vonultak, lerombolták és kirabolták a várost, és létrehozták a Latin Császárságot.

magyar
Fénykép: 
Bővebben a : 

Bogojavljenje

AZ ISTEN MEGJELENT, IGAZÁN MEGJELENT! (Szerb köszöntés). Ezen a napon emlékezünk meg a Jézus kereszteléséről a Jordan folyóban. Az Isten galamb alakban jelent meg és aszt üzente: Ez az én fiam és őt kisérjétek! A vízkereszt, más néven háromkirályok vagy epifánia egy keresztény ünnep,. A keleti keresztény egyházak Jézusnak a Jordán folyóban Keresztelő Szent János által való megkeresztelkedését ünneplik ezen a napon. (Az ónaptárat használó keleti keresztény egyházak a Gergely-naptár szerinti január 19-én tartják, mivel a Julianus-naptár jelenleg 13 nap késésben van a Gergely-naptárhoz képest.) Vízkereszt ünnepe a „karácsonyi tizenketted” (tizenkét napos ünneplés) utolsó napja és a farsang kezdete. Az epifánia a görög epiphaneia, επιφάνεια szóból ered, amelynek jelentése „megjelenés” (a φάινω „megjelenni, feltűnni” igéből). Ezen a napon a nyugati egyházakban három eseményt ünnepelnek: a napkeleti bölcsek vagy a hagyomány szerint háromkirályok (Gáspár, Menyhért és Boldizsár) látogatását a gyermek Jézusnál, Jézus megkeresztelkedését a Jordán folyóban, valamint az általa véghezvitt első csodát a kánai menyegzőn. Jézus megkeresztelkedésének emlékére a katolikus templomokban vizet szentelnek, s ebből a hívek hazavihetnek valamennyit.

Forrás: Orthodoxen Kalender

magyar
Слика: 
Dátum: 
hétfő, január 19, 2015
Vallás: 

Oldalak

Feliratkozás RSS - Ortodox vallás csatornájára