Márk apostol evangelista (hagyományosan 14 – 72), aki a Lévi törzséből való pap volt és Cyrenaica tartományban született.
Zsidó származású volt, eredetileg Johanannak (János) hívták, de mivel nem zsidók között térített, latin nevén (Marcus) vált ismertté. Nevének jelentése "nehéz kalapács". Állítólag azért kapta ezt a nevet, mert úgy alakította az embereket, mint kalapács a forró vasat. Némelyek szerint Jézus Krisztus 72 tanítványának egyike, mások szerint Jézus Krisztus feltámadása után tért meg. Péter apostol követője és utazásai során társa volt. 44-ben, amikor Júdeában éhínség támadt, az antiokheiai egyház a jeruzsálemiek segítségére sietett és Pál apostol Barnabás apostollal együtt vitt nekik adományt. Márk anyjának házában szálltak meg. Amikor visszaindultak Antiochiába, magukkal vitték Márkot is, akit alkalmasnak tartottak arra, hogy segítségükre legyen az apostoli munkában. 45-ben Pál és Márk nagybátyja Barnabás Ciprus szigetére indult ahová Márk is velük tartott. Ő volt Péter tolmácsa. 50 és 60 között feljegyezte Péter apostol prédikációit és később annak alapján megírta evangéliumát.
A kereszténység egyiptomi elterjedése Márk apostol nevéhez fűződik. Az egyiptomi kopt ortodox egyház megalapítója, melynek Alexandriában ő volt az első püspöke. Szent Péter jóváhagyásával irta meg Szent Péter elbeszélése alapján az evangéliumot latin nyelven a rómaiak számára. Péter apostol Egyiptomba küldte Márkot, abból a célból, hogy az ottani pogányokat a kerésztény hitre térítse.
49-ben járt először Egyiptomban, majd 60-ban ismét Egyiptom egyik legnagyobb városába, Alexandriába ment, és az akkorra már elkészült evangéliumot terjesztette és sokakat megtérített. Márk tizenkét éven át tevékenykedett Egyiptomban. A pogány papok azonban az életére törtek. Elfogták és nyakára kötelet kötözve a sziklás ösvényeken vonszolták maguk után. Vére megfestette a sziklákat, az utcákon addig hurcolták körbe-körbe, amíg meg nem halt. A pogányok nagy máglyát raktak és el akarták égetni, de akkor hirtelen szélvész és felhőszakadás támadt és emiatt az áradó víz elől menekülniük kellett. Akkor jöttek a keresztények, és eltemették Bukolesben.
Forrás:
Szöveg:Wikipédia
Kép:SPC
