Szűcsmesterség a ruházkodásra alkalmas bőrök szabásával, varrásával és kikészítésével foglalkozó ipari tevékenység.  A városok céhes mesterei elsősorban a selyem és posztó borítású felsőruhák, subák, menték bélelésével foglalkoztak, a tisztán börruha neműek közül leginkább cifrázott ködmönöket csinálták. A parasztok viseletét: a hátibőröket, a subákat, ködmönpruszlikokat csak a 18. sz.-ban kezdték készíteni. Az ő kezük nyomán virágzott ki a szűcsornamentika, mely az irházott és selymezett subákat, a cifra ködmönöket és a melleseket díszítette. A közép számára a 18. sz.-ig az egyszerűbb ruhákat a juhász- és parasztszűcsök készítették, akiknél a mesterség századokon át apáról-fiúra szállt. A juhászszűcsök mosatlan és készítetlen juhbőröket használtak, melyeket töréssel puhítottak. A hivatásos mesterek a 16. sz.-ban már csávázott bőrökből dolgoztak, melyekről a huslást (felszakadó hártyák) kákóval szedték le, aztán corholó vagy vagy kaszapadon állandó korpázással puhára törték, fehérítették. A nép szűcsmesterség az I. világháború után majdnem teljesen eltűnt, csupán néhány mestere dolgozik, akik a ma is hordott díszítés nélküli barnára festett bőrmellényeket és derékbaszabott ködmönöket készítik.

Forrás:

Könyv "Foglalkozás útmutató" (Rendező: Šverko Branimir), Kiadta: Emberi Erőfarrások kutatási és fejlesztési Társaság-Razbor, Zagreb 1998. (ISBN 953-97492-0-4)