Ezen az ünnepen a perzsa uralom alatt élő zsidó közösség megmenekülésére emlékeznek. Ezt a keresztény időszámítás kezdete előtt 450. körül történt eseményt Eszter könyve örökíti meg. A purim név a „sorsvetést” jelentő  púr szóból ered, mert Hámán így választotta ki az időpontot, amikor ki akarta irtani a zsidókat.

Mivel az évszázadok folyamán sok uralkodó akadt, aki hasonló módon meg akarta valósítani Hámán tervét, a Purim története a diaszpóra számos országában a helyi uralkodó kénye-kedvétől függő zsidók bizonytalan sorsát is magában foglalja. Ez a történet, amelyben az események váratlan fordulata folytán az elnyomó fegyvere visszafordult önmaga ellen, s így a zsidó közösség képes volt megvédeni magát az erőszak ellen, évszázadokon át a reménységet és bátorítást adott a zsidó közösségeknek.

A purim története Eszter könyvében (מְגִלַּת אֶסְתֵּר Megillat Esztér – Eszter tekercse) olvasható, (Az énekek éneke mellett) olyan szentírási műben, amelyben nem szerepel Isten neve. A zsidó bölcsek szerint azért, mert Eszter királyné idejében Isten nem nyilvánosan művelt csodákat, mint pészahkor vagy hanukakor, hanem titokban. A kánon születésekor voltak ellenzői is ennek a gondolatnak, ők nem akarták Eszter könyvét a szentírásban látni. Az ellenzők végül Eszter neve betűinek egy másfajta olvasatát (אֶסָּתֵר esszátér elrejtőzködöm) meggyőző magyarázatként fogadták el a könyv kanonizálásához, hiszen a „rejtőző Isten” fogalma már ismert volt a Tóra tanításaként is. Eszter könyve a diaszpórában (gálút) élő zsidóságnak szóló szentírási könyvek közé került.

Forrás: Wikipedia

Kep:Harmonika

A lág báómer az ómerszámlálás harmincharmadik napja.A gyász napjai: Az ómerszámlálás idején pestis pusztított Akiba (Akiva) rabbi tanítványai között. A járvány huszonnégyezer áldozatára a pészah és sávuót közötti gyásszal emlékeznek. Ilyenkor nem tartanak esküvőt, nem vágatnak hajat, tilos a tánc és a zene. A gyász lág báómerkor, az ómerszámlálás harmincharmadik napján szünetel. Az egyes zsidó irányzatok eltérő harminchárom napot jelölnek meg a gyász idejének, mert a bölcsek különböző időpontokat állapítottak meg. Az örömünnep: Ezen a napon szünetelt a járvány, ezért ünnepet tartanak. Ezen a napon nincs gyász az ómerszámlálás időszakában. A római birodalom elleni Bar Kochba-felkelés is okot ad a zsidóságnak az ünnepre, ennek a felkelésnek a vezetője volt rabbi Akiba. Ebből a szemszögből nézve logikusnak tűnik az örömtüzek gyújtása, mivel az ókorban a háborúkban gyakran használtak jelzőtüzeket. Ezen a napon emlékeznek a híres Rabbi Simon bár Jocháj halálára is, aki a Kabbala egyik legfontosabb műve, a Zóhár (זֹהַר‎‎, Ragyogás) szerzőjeként ismert. Halála azonban nem szomorúságra ad okot az ő esetében, hiszen a zsidóság szerint halálával Istenhez került. Szokások: Lág báómerkor az ómerszámlálás gyászos napjait a tánc és az ének váltja fel. A családok kirándulni mennek és jól érzik magukat. A tanulók tanáraikkal a mezőkre mennek különböző játékokat játszani. A Lág báómer a modern Izraelben iskolaszünet. A gyerekek szüleikkel kis máglyákat raknak a városok nyílt területein és ezek fénye bevilágítja az egész országot. Az egyetemek és kollégiumok ilyenkor diáknapot tartanak. Házasságok százait kötik lág báómerkor és ez ünnepi, vidám hangulatot kölcsönöz a napnak. A mai magyar zsidóság így fogalmazza meg a nap lényegét: „ez a nap a felebaráti szeretet, a kabbala és a szabadtéri ünneplés napja.”

Forrás:Wikipédia

A Sávuót – a Hetek ünnepe a Szináj hegyi törvényadás emléknapja, az új kenyér ünnepe. A keresztény kultúrában (más tartalommal) megfelelője a pünkösd.A pészah óta tartó ómerszámlálás hét hétig tart, ezt követi a sávuót. A pészahi fizikai szabadulást a sávuóti szellemi, lelki szabadulás követi. Az ünnep Izraelben egy napos, Izraelen kívül két napig tart. Ez a három zsidó zarándokünnep közül a második.A sávuót szó esküvéseket is jelent, ugyanis e napon két eskü is elhangzott:

•     az egyik a zsidó nép részéről:

„Azután vevé a szövetség könyvét, és elolvasá a nép hallatára; azok pedig mondának: Mindent megteszünk, a mit az Úr parancsolt, és engedelmeskedünk.”

•     a másik Isten részéről:

„És lesztek ti nékem papok birodalma és szent nép. Ezek azok az ígék, melyeket el kell mondanod Izráel fiainak.”A zsidó hagyomány szerint Isten ezen a napon nyilatkoztatta ki a tízparancsolatot, és ekkor adta át a Tórát, mely az írott (Tórá sebichtáv) és a szóbeli (Tórá sebealpe) tant is magában foglalta. Az ünnepet megelőző ómerszámlálás egyben felkészülés is arra, hogy a Tóra átvételét személyesen megéljék a sávuót alkalmával.

Forras: Wikipedia

Kep:Wikimédia

Pészah az egyiptomi kivonulás ünnepe. Az elkerülés ünnepe (hág hápeszáh) kifejezés ebből a tórai szakaszból ered, mivel az izraeliek házainak elkerülését a héber szöveg a peszáh szóval fejezi ki. A bibliai tíz csapás (mely Egyiptomot érte) közül az utolsó volt az elsőszülöttek halála, ezt a csapást az izraelieknek nem kellett elszenvedniük, mert házaikat megjelölték egy bárány vérével, így a halál elkerülte fiaikat. A csapás után a fáraó engedélyezte, hogy a rabszolgaként élő zsidók elhagyják az országot. Éppen ezért nevezik a szabadság ünnepének (hág háhérut) is. Az ünnep első napja az Egyiptomból való kivonulásra, utolsó napja pedig a tengeren (Nádas tenger, Jám Szuf) való átkelésre emlékezteti az ünneplő zsidóságot. Ez a két nap az igazi ünnep, a közbenső napok csak félünnepek. A nyolcadik (Izraelben a hetedik) napon megemlékeznek a halottakról is (mázkir), mint minden nagyünnepen. A tavasz ünnepe: A pészah, akárcsak a keresztény húsvét, mindig a tavasszal, a természet éledésének idejében köszönt be, ezért is természetes, hogy a tavasz ünnepe (hág hááviv) névvel is illetik. Az ünnep után volt az első termések utáni áldozatok bemutatása a szentélyben. Az ókori Izraelben az ünnep második napján kezdődött az árpa aratása. Ehhez kapcsolódik, hogy az ünnep második napján kezdték el az ómerszámlálást is, mely a hetek ünnepén, sávuotkor ért véget (ekkor ettek először új kenyeret). Úgy számolták a napokat (és heteket), hogy naponta egy-egy kalászt félretettek, s ha hét kalász összegyűlt, kévébe (héberül: ómer) fonták azokat. Amikor a hét kéve összegyűlt, a következő (az ötvenedik) napon tartották az új kenyér ünnepét, ebből alakult ki később a keresztényeknél a pünkösd.

Forrás:Wikipédia