Újvidékre, nem sokkal a város bombázása után érkezik Butapestről, ahol 1850-es években nagy megujulások következnek. Molnár, 1850-ben mint már Újvidéki polgár házat épit a Trifkovic téren amely még ma is létezik. Már az első  évtized után, Molnár egy tucat családi házat épít a város központjában. Az első nagyobb épület a Református Egyház volt Šafarikova utcában melyet a budapesti  epítesz mérnök és pap Manyai  Imre terve szerint építette. Molnár, következő évtizedekben számos fontos városi épületet épít: közülük a Városi korház (1867-1871), Szerb ellemi iskola (1871-1874), Városháza, az első Szerb Nemzeti színház épülete (1871), a városi vágóhíd (1882). Ma már csak Miletićeva iskolája van meg  a Nikolajevska templom kertjében.  Az élete végén építi  a két legértékesebb épületet,  a Városházát (1893-1895) és a Katolikus templomot (1892-1895). Az épületeket  a megbízható technikai teljesítmény és az egyszerűség jellemzi, az eklektikus stílus, mely a déli tartományok építészetére jellemzők.