Szerb szobrász és a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia tagja volt. Építészetet Bécsben kezdte tanulni de a következő évben Münchenbe költözött, és tanulmányait az Akadémián folytatta a prof. M. Widmann osztájában. 1887-ben Párizsba költözött, és 1890-ben szobrászatbol diplomázott a az École des Beaux Arts egyetemen - Shapie Engabler osztályában. Visszatérve Szerbiába, 1891-ben az első belgrádi gimnáziumba kezdett dolgozni mint rajztanár. Időközben visszamegy Párizsba és a háború ideje alatt Franciaországban volt. Háború után egésszen nyugdíjba vonulásáig 1926-ban, a negyedik belgrádi gimnáziumban professzorként dolgozik és mint ellenőr az építészeti minisztériumban. Ő volt a “Lada” festészet társaság alapítója és a Medulic Művészeti Egyesület tagja. A Belgrádi Képzőművészek egyesülete alapítója is. Az első kiállítása a párizsi világkiállításon 1889-ben volt, ahol megnyerte a bronzérmet. Az aranyérmet az 1900-as párizsi világkiállításon nyerte meg. Első önálló kiálítása Újvidéken 1905-ben volt, majd gyakran Belgrádban is tart. Az első szerb szobrászok generációjába tartozik, akinek a munkájuk úttörő jellegű. Több mellszobrot, szobrot, érmet és plakettet készített.
A legismertebb művei: Josip Pančić az egyetemi parkban Belgrádban (1891); a Prince Milos emlékmű Pozarevacon (1898); a koszovói hősök emlékműe Krusevacon (1910); Montenegrói felügyelők a párizsi önkormányzatnál (1903); Branko Radicevic emlékmű Karlócán (1899);Vuk Karadzic emlékmű Belgrádban (1929); Stepa Stepanovic emlékmű (1930), és így tovább.